Naplóírás: a kezdetek

Kislány koromban sosem értettem, hogy mire is jó a naplóírás.

Még olvasónaplót sem vezettem soha – egyrészt, mert nekem még nem volt kötelező; másrészt mert fogalmam sem volt (és ma sincs…), hogy ez miért olyan fontos, vagy mire jó. Hiszen ha kiolvasok egy könyvet, akkor úgyis megtudom, hogy miről szól; és vélhetően nem tudok szebben fogalmazni az írójánál…

Első próba

Később, mikor életem első felforgató erejű családi összeütközése után először fordultam pszichológushoz segítségért, ő azt kérte tőlem, hogy írjam le a fontosabb gondolataimat és kérdéseimet egy füzetbe két találkozás között, hogy azok ne merüljenek a feledés homályába. Megtettem; de mikor a találkozásaink hamarosan véget értek, és újraolvastam a leírtakat, újra átéltem a hozzájuk kapcsolódó fájdalmat, szomorúságot, küzdelmet. Ekkor döntöttem úgy, hogy na, erre nekem nincs szükségem – nem akarok én dagonyázni a saját nyomorúságomban!

Naplóírás kudarca - összegyűrt, kidobott füzetlapok
congerdesign / Pixabay

Egy lendületes, széles ívű mozdulattal a kukába hajítottam a füzetet, melybe addig írtam; és ezután még kevésbé volt világos a számomra, hogy mire is jó ez az egész naplóírás dolog… A táskámban hordható naptárba is csak a körzeti nővéri munkámhoz, vagy az aktuális élethelyzetemhez (építkezés, költözés, esküvőszervezés)  kapcsolódó feladatokat jegyeztem fel.

Egy furcsa kifejezés

Ez így is maradt egészen addig, amíg 2017. augusztusában, már feleségként és anyaként (alapvetően a gyerekkel kapcsolatos gondjainkra válaszokat keresve) egy fejlesztőpedagógus honlapján belebotlottam a Bullet Journal kifejezésbe. Elég jól tudok angolul – de ez a kifejezés szöget ütött a fejembe. A “bullet” szót ismertem, de ebben a szókapcsolatban valahogy értelmetlennek tűnt. Golyónapló? Vajon mi köze lehet a puskagolyónak a naplóíráshoz?

Annyira kíváncsi lettem, vajon mit is jelenthet ez, hogy nekiestem a kutatásnak. Feltúrtam az internetet bármiféle elérhető ismertetés, kellően érthető magyarázat után. Magyar nyelven alig találtam bármiféle információt – és már ez is meglepett. De az még jobban, amikor rájöttem, hogy angol nyelvterületen irgalmatlan mennyiségű adat található a témában: videók százait és weboldalak tucatjait szentelik a bullet journalingnak; mi több: közösségi média-csoportok szerveződnek a témában.

Naplóírás listajelzésekkel - szóval bullet journaling
TeroVesalainen / Pixabay

Hamar kiderítettem azt is, amit (szégyen ide vagy oda) addig nem tudtam: a “pötty” listajelzésre is a “bullet” kifejezést használják, nem csak a fegyverbe való töltényekre. Szóval akkor “listanapló”. Oké. Ez nagyjából olyasmi lehet, amit már eddig is ismertünk és használtunk: listát írunk, majd kihúzogatjuk róla az idejétmúlt tételeket. Szerintem nemigen van olyan ember, aki életében legalább egyszer ne írt volna bevásárlólistát, vagy éppen az utazás előtt elcsomagolandó cuccokról listát – nem beszélve a nászajándék-listákról, az ünnepek, vagy  esküvő előtti teendők listájáról… a felsorolásnak valószínűleg csak a fantázia szab határt.

De ha ez valójában egy közismert dolog, akkor vajon mi az akkora durranás benne, hogy több ezer ember szinte a megszállott rajongás állapotába kerüljön miatta? Van benne valami plusz, valami új? Egyáltalán – mikor, honnan, hogyan indult el az egész, és mi volt az alap gondolat? Némi további keresgélés után rátaláltam a rendszer kidolgozójának oldalára, majd azon böngészgetve néhány olyan honlapra, ami az alapötletet kreatívan továbbgondoló emberek által kitalált felhasználási lehetőségeit mutatta be.

Naplóírás – mint szükséges segédeszköz?…

Az általam lelt forrásokban a közös pont az volt, hogy mindenki lelkesen hangoztatta, mennyit javított a hétköznapjain, a mindennapi feladatok megoldásának képességén ennek a módszernek a gyakorlati alkalmazása. Életemnek ebben az időszakában semmi mást nem akartam jobban, mint azt az érzést és tapasztalatot, hogy a saját életem ura és szervezője lehetek. Csaknem bármit kipróbáltam volna, ami sikerrel kecsegtet – és ez a feladat nem tűnt elviselhetetlennek. Mivel egyre kíváncsibbá váltam, feliratkoztam hírlevelekre, csatlakoztam csoportokhoz a facebook-on, Pinterest fiókot indítottam, és elkezdtem gyűjteni az ötleteket a saját naplómhoz.

Életemben először lelkessé tett a naplóírás gondolata.

naplóírás lelkesen

Azért kezdetben nem kerítettem nagy feneket a dolognak: szeptember elsején elővettem egy közönséges A/5-ös iskolai füzetet és egy golyóstollat a fiókból; és elkezdtem a saját naplóm vezetését az alapoktól. Ennek még semmi köze nem volt a Pinteresten található csodás műalkotásokhoz (bár ezek is kétségkívül nagyon tetszettek és vonzottak) – de nem is erre volt szükségem. A füzet a maga egyszerűségében tökéletesen tette a dolgát.

Hamarosan azt vettem észre, hogy a tollal együtt mindenhová viszem magammal; és bármi megjegyzendő adódik, azonnal beleírom. Az óvónéni jelzését, hogy mikor nem lesz ovi, vagy mikor lesz a legközelebbi fizetős program. A munkámmal kapcsolatos időpontokat, elintézendőket, határidőket. A háztartásban keletkező hiányokat (pl.: mosószer, ceruzaelem vagy pudingpor). A gyerek orvosi kontrolljainak időpontját – akár több hónappal előre is. Hogy a Karácsony előtti fodrász- és műkörmös időpontokról már ne is beszéljek… Nagyszerű érzés volt, hogy a folyamatos jegyzetelés révén semmi fontos nem hullik ki a fejemből – és az emiatt érzett szorongásom és feszültségem is jelentősen csökken. Ennek családom is jelentős hasznát vette… 😉

Az első hónap nagyon gyorsan eltelt. Közben persze rengeteg információm gyűlt össze arról, hogy mi mindenre lehet még használni a rendszert. Tekintve, hogy ebben az időszakban már masszív depresszióval küzdöttem, elhatároztam, hogy beépítek a naplómba pár olyan plusz elemet, amit többen igen hasznos segítségnek találtak a saját mentális egészségük támogatására. Ezekről is hamarosan olvashatsz majd.

Naplóírás – “flow”-élmény

Mire idáig eljutottam, már tudtam, hogy a rendszer engem is megfogott – mert MŰKÖDIK. 🙂 Elhatároztam hát, hogy egy “komolyabb”, strapabíróbb füzetben folytatom a naplóírást. A régi füzetben összeszedtem, hogy milyen oldalakat is akarok készíteni, és vásároltam egy gumiszalaggal zárható, könyvjelzővel és oldalszámozással ellátott A/5-ös jegyzetfüzetet az OfficeDepot-ban. Valami ehhez hasonlót:

rayedigitaldesigns / Pixabay

Az új füzetben kipróbáltam a Pinteresten talált rajzos ötleteket, követőket, tervezőket is. Feljegyeztem, milyennek éltem meg a napomat; terveztem a heti menüt és a bevásárlólistát; és itt követtem nyomon az edzéstervemet.

Mivel minden nap folyamatosan jegyzeteltem, nap végén az összeírt teendőket logikusan csoportosítva valamelyik következő naphoz illesztettem, így minden napra kialakult az elintézendők listája. A tudatos, írásbeli tervezés segített, hogy a napokat kiegyensúlyozottan szervezzem meg: ne keletkezzenek a halogatott feladatokkal túlzsúfolt napok az életünkben, ugyanakkor minden szükségeset elintézzünk. A nap végén pedig mélységes elégedettséggel töltött el, hogy legtöbbször minden eltervezett feladatot elvégeztem – ami jelentősen javította az önértékelésemet, az önbizalmamat és a hangulatomat.

Emellett a napok végén pár mondatban összefoglaltam az érzéseimet, gondolataimat, aznapi tapasztalataimat is. Kiírtam magamból mindazokat a nehézségeket, amikre a munkahelyemen nem találtam megoldást; azokat a gondolataimat, érzéseimet és vágyaimat, melyeket nem tudtam megosztani senkivel. Az írástól megkönnyebbültem – és a gondok elvesztették felettem a befolyásuk egy részét. Emellett sok mindent megtanultam önmagamról az érzéseim megfogalmazása közben.

A hosszú távú terveinket is a naplóm oldalain kezdtem el formába önteni. Mivel szeretnénk környezetbarát családi házba költözni, az interneten ebben a témában talált értékes oldalak webcímeit, szükséges személyek elérhetőségét, a megcélzott városok neveit, és még sok más kapcsolódó információt is ide gyűjtöttem össze.

A lehetőségek gyakorlatilag végtelenek – és pont EZ a rendszer legmegkapóbb tulajdonsága. Hogy minden egyes ember a saját igényeihez, szükségéhez, ízléséhez alakíthatja.

Töréspont – és kapaszkodó

Majd ugyanezen év december elején elvesztettem a munkahelyemet. Bár ez igen mellbevágó esemény volt, mégis szinte azonnali megkönnyebbülést hozott. Ez volt az egyik legütősebb felismerés, melyet a naplóírás adott: hogy már nem okozott számomra örömet az egészségügyben végzett munkám.

Ennek köszönhetem, hogy bár 45 évesen az ember nem igazán ujjong, ha elveszti a megélhetését jelentő munkáját, mégsem temetett maga alá az elbocsátásom ténye. Szinte azonnal keresni kezdtem, mi lenne az, amivel lelkesen tudnék foglalkozni, és ugyanakkor másoknak is hasznára válhat mindaz, amit csinálok.

Tudom, hogy rengeteg mindent megtapasztaltam, átéltem és túléltem – és hogy mindennek a megosztása sokak számára kapaszkodóként szolgálhat. Így “jött” a blog ötlete, melyben elmesélhetem az életem kalandjait, és magyarul mutathatom be azt a rendszert a keresgélőknek, ami nekem (is) olyan sokat segített és javított az életminőségemen.

Olvasd és fogadd szeretettel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük